Nem lehetett mindenki orvos, űrhajós, tűzoltó, katona vagy vadakat terelő juhász.
Én például gyerekkoromban sofőr akartam lenni. Elképzeltem, ahogy nagy autókat vezetek. Apám - aki teherautó sofőr volt - gyakran elvitt magával, főleg a nyári szünetben a nagy IFA teherautón. A teherautó hátsó részén, a platón üldögéltem és élveztem az utazást, néztem az elsuhanó tájat és kimondottan szerettem ahogy a szél az arcomba fújt. Nagy dolog volt ez akkoriban, mert kevés embernek volt autója és az autózás ritka élmény volt. Nekem megadatott, hogy rengeteget utazhattam, még ha teherautón is.
0 Comments
Ültem a konyhában és a poharamból kortyolgattam. Nem vagyok piás, de most jólesett a szesz. Távoli hangokat hallottam, egy vonat közeledett, messziről ide hallatszott a hangja. Az éles síphang mintha egy végtelenül tág szív hangja lett volna, abban a pillanatban meglepően kellemesen hatott. Kellemesebben, mint a tengervíz csobogása vagy a madarak éneke. Valószínű azért, mert az éles síphangban valahol benne rejtőzött mindazoknak a hangja, akiket valaha szerettem. A hangjuk frekvenciái, tónusai összeálltak egy közös hanggá...ezt éreztem a vonatfüttyben. Ott modulált a hangjuk a távolban, ott éreztem a hang révén a lelkük rezdülését.
|
AuthorSzéll Károly Archives
August 2023
Categories |