A vonat éles füttyel gördült ki az állomásról, kihajoltam az ablakon és egy bágyadt intéssel elbúcsúztam a várostól. Ez már a szakadtak világa, az eliteknek leáldozott. Gyorsan változik a világ. A városban, a vicsorgó buszok között, a járdákon szinte teljes népfajok, egész kultúrák gyülekeznek, oszladoznak. Ferdeszemű ázsiaiak, bozóthajú afrikaiak, menekült közel-keletiek, földrésznyi vendégmunkás. Sokszor elmélkedtem már azon, vajon csakugyan az én fajtámból való-e ez a temérdek ember. Hála istennek elmenekültem innen, nem kell nekem ez a forgatag, nem kell a felborított szemeteskukás utca, nem kell a bűzös csavargókkal tarkított járda. Nem hiányzik, a szállni is lusta, kövér, szertelen galambok piszka.
0 Comments
Leave a Reply. |
AuthorSzéll Károly Archives
August 2023
Categories |