Ültem a konyhában és a poharamból kortyolgattam. Nem vagyok piás, de most jólesett a szesz. Távoli hangokat hallottam, egy vonat közeledett, messziről ide hallatszott a hangja. Az éles síphang mintha egy végtelenül tág szív hangja lett volna, abban a pillanatban meglepően kellemesen hatott. Kellemesebben, mint a tengervíz csobogása vagy a madarak éneke. Valószínű azért, mert az éles síphangban valahol benne rejtőzött mindazoknak a hangja, akiket valaha szerettem. A hangjuk frekvenciái, tónusai összeálltak egy közös hanggá...ezt éreztem a vonatfüttyben. Ott modulált a hangjuk a távolban, ott éreztem a hang révén a lelkük rezdülését.
0 Comments
Leave a Reply. |
AuthorSzéll Károly Archives
August 2023
Categories |