Szovjet fényképezőgépek
Kijev (Contax III)
A Kiev fényképezőgép születéséhez a második világháború nagymértékben hozzájárult. Szovjetunió megszállta Németország keleti részét, így Jena és Drezda városát is. A Zeiss gyár fényképezőgépeinek, a Contax II és III tervei hadisarcként vándoroltak Szovjetunióba. Az orosz megszállás kezdetén egy ideig Carl Zeiss Jena feliratú vakupapuccsal készültek Contax II-esek. Majd az egész gyártósor Kijevbe költözött és megkezdődött a sikeres tömeggyártás. 1947-ben megjelent a Kiev 2-es, a Contax II-es, illetve a Kiev 3-as, a Contax III-as másolata.
A képekenen látható Kiev 4-et 1957-től gyárották - némi módosításokkal – egészen a nyolcvanas évek elejéig. Látható tehát, hogy a Contax II-vel időtálló konstrukció született. A korabeli távmérős gépekhez képest itt a távmérő egybe van építve a keresővel, így csak egy ablakba kell belenézni az élességállításhoz ill. a képhatárok megállapításához. A Contaxhoz hasonlóan a Kiev is különleges, függőleges lefutású fémredőnyzárral rendelkezik, a záridőket itt azonban nem lehet 1/25-nél rövidebbre állítani: ez a korlátozás okozhat kellemetlenséget hosszabb megvilágítási időt igénylő felvételeknél. A cserélhető objektívet itt bajonett rögzíti, a gépen 2/50 mm-es Jupiter-8M típusú normálobjektív kapott helyet. A távolságállítás egy külön erre a célra szolgáló fogazott kerék elforgatásával történik, a filmbetöltés a levehető hátlapnak köszönhetően kényelmes.
Ha Kievvel fotózunk, gondoljunk a híres fotósokra: Henri Cartier-Bressonra, a magyar származású Robert Capára és Ansel Adams-re is. Ők a Leica mellett használtak Contaxot is.
A képekenen látható Kiev 4-et 1957-től gyárották - némi módosításokkal – egészen a nyolcvanas évek elejéig. Látható tehát, hogy a Contax II-vel időtálló konstrukció született. A korabeli távmérős gépekhez képest itt a távmérő egybe van építve a keresővel, így csak egy ablakba kell belenézni az élességállításhoz ill. a képhatárok megállapításához. A Contaxhoz hasonlóan a Kiev is különleges, függőleges lefutású fémredőnyzárral rendelkezik, a záridőket itt azonban nem lehet 1/25-nél rövidebbre állítani: ez a korlátozás okozhat kellemetlenséget hosszabb megvilágítási időt igénylő felvételeknél. A cserélhető objektívet itt bajonett rögzíti, a gépen 2/50 mm-es Jupiter-8M típusú normálobjektív kapott helyet. A távolságállítás egy külön erre a célra szolgáló fogazott kerék elforgatásával történik, a filmbetöltés a levehető hátlapnak köszönhetően kényelmes.
Ha Kievvel fotózunk, gondoljunk a híres fotósokra: Henri Cartier-Bressonra, a magyar származású Robert Capára és Ansel Adams-re is. Ők a Leica mellett használtak Contaxot is.
Zenit
1951-ben a szovjet KMZ gyár egy új tükörreflexes fényképezőgép kiadásán dolgozott. Alapul a távmérős Zorkij modellek szolgáltak, melyekből 1952-re megszületett a Zenit márka. Az első szériát 1956-ig gyártották, a vakuszinkronnal ellátott Zenit S gépeket – melyekből már hatszor annyi, közel negyed millió fogyott – a hatvanas évek elejéig. 1960-ban jött ki a Zenit 3, majd 62-ben a népszerű 3M, melyben már az önkioldó, a nagyobb záridő tartomány és képkocka számláló is megtalálható volt.
Külsőben és belsőben jelentős változást hozott a Zenit 4, 5 és 6 modellek megjelenése 1964-ben. Ezek a gépek központi zárasak voltak, beépített szelén fénymérővel, cserélhető prizmával és félautomata vezérléssel rendelkeztek. Az objektív csatlakozás megegyezett a Voigtländer Bessamatic modellekben találhatóval.
1965-ben került forgalomba a sorozat legnépszerűbb darabja a Zenit E, melyből világszerte több mint 3,3 milliót értékesítettek. 1967-től a nemzetközi piacon is népszerűbb M42 menettel szerelték. Ez később a Zenit gépek „hivatalos” csatlakozó szabványa lett. Új kezelőszerv kiosztást, szelén fénymérőt, és automata rekeszvezérlést (EM modellek) kapott. Alapobjektívje az 58mm-es F2 Helios-44, vagy egy 50mm F3,5 Industar volt. A hetvenes években már többnyire fekete fényezéssel kerültek forgalomba a Zenitek. Népszerű volt például az 1977-ben kiadott Zenit TTL, mely TTL fényméréssel rendelkezett.
A képeken Zenit 3m, Zenit-B, Zenit-E és Zenit TTL fényképezőgépek láthatók
Külsőben és belsőben jelentős változást hozott a Zenit 4, 5 és 6 modellek megjelenése 1964-ben. Ezek a gépek központi zárasak voltak, beépített szelén fénymérővel, cserélhető prizmával és félautomata vezérléssel rendelkeztek. Az objektív csatlakozás megegyezett a Voigtländer Bessamatic modellekben találhatóval.
1965-ben került forgalomba a sorozat legnépszerűbb darabja a Zenit E, melyből világszerte több mint 3,3 milliót értékesítettek. 1967-től a nemzetközi piacon is népszerűbb M42 menettel szerelték. Ez később a Zenit gépek „hivatalos” csatlakozó szabványa lett. Új kezelőszerv kiosztást, szelén fénymérőt, és automata rekeszvezérlést (EM modellek) kapott. Alapobjektívje az 58mm-es F2 Helios-44, vagy egy 50mm F3,5 Industar volt. A hetvenes években már többnyire fekete fényezéssel kerültek forgalomba a Zenitek. Népszerű volt például az 1977-ben kiadott Zenit TTL, mely TTL fényméréssel rendelkezett.
A képeken Zenit 3m, Zenit-B, Zenit-E és Zenit TTL fényképezőgépek láthatók