Pár mondat a természetfotózásról
Állatfotózás
Az állatfényképezés, vagyis a különféle állatok fotózása többoldalú tevékenység, nemcsak az állatok nagyságának, alakjának, külsejének jellemző sajátosságait kell megfigyelni, de ilyenkor fontos a magatartásukra is ügyelni. A világítás általában nappali fény, mert a szabadban fotózunk. A nézőpontunk megválasztásával érhetjük el, hogy a legkedvezőbb oldalvilágítást és súrolófény megfelelő irányát kaphassuk. Ellenfénnyel sok esetben szép csillogásokat érhetünk el. Az állatok szokásait, tulajdonságait ismernünk kell, ha jó fotókat akarunk róluk készíteni. Ezért van, hogy a profi természetfotósok többnyire heteket töltenek a fotózásra kiszemelt állatok környezetében, megfigyelésükkel. Ilyenkor jegyzeteket, próbafelvételeket készítenek, igyekeznek meghatározni az ideális napszakot, időt és helyszínt, valamint a megfelelő technikát, ezután készítve el a végleges felvételt. Ezért oly sikeresek a nemzetközi természeti magazinok például a National Geographic címlapfotói.
Sokan azt gondolják, hogy szenzációs állat felvételekhez kivételes helyszínre van szükség. Ez persze nem így van, sok (kevésbé nagyméretű) fajt is találunk a közvetlen környezetünkben is. Az első állat felvételeinket érdemes a kisebb, a könnyen elérhető, közelünkben lévő helyeken (a kertünkben, a parkban), vagy kirándulásaink alkalmával az erdőben, réteken, mezőn megörökíteni. Az itt élő állatok kevésbé félénkek, könnyebben megközelíthetők, kis méretük folytán jobban lefotografálhatók, valamint itt a körülmények is jobbak. Így a sikerélmény is valószínűbb, mint egy nehéz terepen, mint például lápos, iszapos, tocsogós terepen "cserkelni" a vadat. A több kezdő és sikeres állatfotónk tapasztalata révén, aztán majd megjöhet az önbizalmunk, a nehezen megközelíthető állatok fényképezéséhez is. A profi természetfotósok alapvetően kétféle módszerrel kerülnek közelebb a témához. Általában megvárják míg az állat a fotós rejtekhelyének közelébe kerül, ezt hívják lesből történő fotózásnak, melynek kelléke a "lessátor". A másik mód pedig amikor aktívan az állatot kutatva közelítik meg a témát, ezt pedig "cserkelés"-nek nevezik. A cserkelés a nagyvadak fényképezésének egyik igen izgalmas része, amikor gyalogosan, néha megállva igyekeznek kicselezni ezen vadak kiváló szagló- és hallóérzékeit. Ezért ez igen időigényes, rendkívüli önuralommal járó és főleg kényelmetlen feladat.
A felső perspektíva beállítással készült fotóknál kitágul a látvány, a felületek megmutatják mélységüket és így jobban érvényesül a térbeliség is, ha a témát így fényképezzük. A gondos kompozíció, az ötletes beállítás a statikus témáknál ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint egy tájfotónál. Lesből fényképezve többnyire lassan mozgó, táplálkozó vagy pihenő madarakat láthatunk, ami akár viszonylag hosszú expozíciós idővel is kiexponálható.
Tájfotózás
A tájfotózás a természetfotósok kedvelt és igen fontos területe, mivel azt gondolhatjuk, hogy ez milyen egyszerű dolog, nem kell hozzá más, csak kimenni a természetbe és kattintgatni néhányat. Mi ebben a nehéz? Valójában ez nem így van, jó pár trükk és praktika szükségeltetik ahhoz, hogy valóban érdekes és hatásos, hangulatos és főleg értékes tájfotót alkossunk. Ugyan a tájfotózás nem tartozik a különleges felszerelést igénylő műfajok közé, de mégis ennek a műfajnak is megvannak a sajátos gépei és kiegészítői. Az igazi kihívást már az jelenti, ha ezt a fajta fotózást többnek tekintjük, mint puszta időtöltést és például kiállításra szánjuk, vagy bekeretezve a falon szeretnénk viszontlátni képeinket. Ilyenkor már szükséges egy jó képminőséget adó tükörreflexes gép és néhány komoly objektív, melyek erre a minőségre képesek, vagyis olyan színvonalra, ami ezt az igényt kielégíti.
Általában a tájkép fotózás képei a 20-35mm-es tartományba tartozó nagylátószögű objektívvel készülnek. Napjainkban egyre több DSLR géphez csatlakoztatható, vagy cserélhető szuper nagylátószögű objektív, így a digitális tükörreflexes gépek számára ez a látószög sem jelent gondot. Akik már komolyan foglalkoznak a fotózással, azoknak ajánlatos egy 28 mm-nél erősebb nagylátószögű objektív beszerzése. A profik azt mondják, hogy minél nagyobb a látószög, annál jobb a kép. Egy 15-35 mm-es ebben az esetben hasznosabb mint a 28-70 mm-es objektív. Ezért ebben az esetben a 15, 17 vagy a 20 mm-es fix nagylátószögűekkel fényképeznek. A kommersz kompaktoknál kevésbé találkozhatunk ezzel a klasszikus nagylátószöggel, viszont a komolyabb típusoknál most már egyre több a 24 vagy a 28 mm-től induló optikai zoom, viszont ezen gépek optikáinak kompromisszuma, hogy a tele tartományuk kb. 120 mm-ig terjed.
A tájképek készítése alkalmával felmerül, hogy a földfelület változatos tájai jellegük szerint több csoportba sorolhatók. Igaz ezeket nem lehet határozottan elválasztani, de fő jellemzőik szerint megkülönböztetjük az alföldi, a hegyvidéki és a vízparti tájakat. Ezenkívül felmerülhet az is, hogy valamely típusú kiválasztott táj jellege és hangulata a különböző évszakokban teljesen megváltozik.
Növények, virágok fotózása:
A növények virágok fotózásánál is sok buktatót találhatunk. Kezdjük először a kiválasztással, a háttér jó megválasztásával és a érdekes kompozícióval. Alaposan nézzünk bele a keresőbe, gondoljuk végig, hogy az alacsonyabb vagy a magasabb gépállás hatása kedvez-e a fotónknak. A virágfelvételeken mindig sok zöld van, ezért egészen pontosan kell exponálnunk, hogy tökéletesen azt a hatást kapjuk vissza, amit elképzeltünk. Próbáljunk sötét tónusú hátteret találni a képünk mögött. A szűkre fogott képkivágásunk hatásos és ezzel elérhetjük, hogy a fotó ne legyen zsúfolt. Így a kisebb felvételi távolságoknál túl kicsi a mélységélesség, ez ellen a "rekeszeléssel" védekezhetünk. A szélcsendes időben és napokon pedig a tetszés szerinti hosszú expozíciót alkalmazhatunk, természetesen állványról.
Ajánlott hátterek még a sötétkék, a sárga: pl. homokkal felszórt kerti út, vagy sárgás- barnás-narancsos színezetű őszi levéltakaró. A fehér háttér: például felhők, házfal... stb. Egyszóval érzékelhető, hogy a szabadban is mindig rendelkezésünkre áll szinte minden szín. Még néhány megjegyzés. Ellenfényben a virágok különösen szépek és vonzzák a tekintetet. Ebben az érdekes és hatásos megvilágításban főleg a törékeny, áttetsző szirmok mutatják meg a teljes szépségüket. Ebben az esetben már beszélhetünk némileg a művészi hatásokról is, mivel az itt megjelenő finom árnyalatfokozatok végtelen színskálájának valós értelmezéséhez és tökéletes értékeléséhez már színkultúrára van szükség. Az ellenfényes felvételekhez legtöbbször mesterséges derítés szükséges, olyan apró dolgoknál, mint a növények, virágok ez nem okoz olyan nehézséget. Egy kartonlap vagy alufólia is elegendő visszavert fényt tud adni, amely a növényhez közel helyezve elegendő. Viszont a kézitükröt ne használjunk, mert a fénye már nagyon kemény és ez már több mint derítőfény.
A fehér virágok nagyon érzékenyek a színes reflexekre, így már az ég kék fénye is kékessé színezi az széleket és az árnyékokat. Itt viszont jó szolgálatot tehet egy szürke karton, mert ez egy semleges szín. Megemlíteném még, ha közgyűrűvel fotózunk, meg kell növelni az expozíciót. A virágok valódi szépsége a közeli felvételeken mutatkozik igazán meg, de ezért sok a nehézség is, mivel a közeli fotónál gond lehet a bemozdulás és közelről kicsi a mélységélesség is.
A virágok végtelen számú változatban és színben fordulnak elő. A digitális fényképezőgépek nem minden esetben képesek élethűen megörökíteni egyes virágok színeit. Például, a világos rózsaszín virágok fehérnek tűnhetnek a képeken. Ugyanez igaz a világos sárga virágokra is. Változtassunk a fehéregyensúly beállításán az ilyen virágok finom színeinek kihangsúlyozásához.