"Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább"
0 Comments
"Sose szégyelld, kezdd el már! Nekem már ugyanúgy fáj.
Ha éreznéd a súlyt a vállamon, Napi ötven bánat az átlagom" (Dr. Bánat ) Ha már lúd... akkor legyen kövér - gondoltam és egy újabb nagy lépésre szántam el magam a fényképezőgépek terén. Relatíve kedvező áron beszereztem egy használt, de szép állapotú Canon 1Ds Mark II profi fényképezőgép vázat. Most már vannak objektívek is hozzá. A gépet a kezembe véve a luxus ízét érzem. Azt hiszem technikai akadálya nem lesz a fotós elképzeléseimnek. A fényképezőgép minden szempontból professzionális. Szigetelt magnézium ötvözet a váza, 2500-3000 exponálást kibíró masszív akkumulátor, 16 megapixeles full frame szenzor és mindezek tetejébe az általam soha nem látott képminőség. Most, hogy két teljes képkockás géppel rendelkezem, rengeteg régi témámat is újra fogok gondolni.
A tárgyak lelke az emberek emlékeinek legszebb fényéből születik. Halhatatlanságról üzen a halandóknak, örök életet ad a múló pillanatnak.
Egy biológus és kutatótársa áttörést ér el a szemet érintő evolúciós feltételezések bizonyításában.
A kutató egy különös szempár megszállottjává válik és sikerül is kideríteni, hogy kihez tartoznak. A hölggyel elbeszélgetve kiderül, hogy alapvetően abszolút másképpen gondolkodnak az életről, ami viszont csak erősíti kapcsolatukat. Itt lehet megnézni: http://vidto.me/arxoqy57rhu3.html "Félek a Naptól, és félek a Holdtól, Félek a rossztól, és félek a jótól,
Félek a sorstól, a csillagoktól, És félek, félek önmagamtól." (Pál Utcai Fiúk: Félek) "A halász már öreg volt, kis csónakján egyedül halászott a tengeren, a Golf-áramlat mentén, s immár nyolcvannégy napja, hogy nem fogott semmit. Sovány, ösztövér ember volt az öreg halász, mély ráncok barázdálták a tarkóját. Ábrázata tele volt a jóindulatú bőrbetegség barna májfoltjaival, amit a forróövi tenger vizéről visszaverődő napsugaraktól lehet kapni. Ezek a májfoltok végigfutottak arcának mind a két oldalán, a két kezén pedig mélyen bevágott sebhelyek, hegek látszottak, amiket a nagy, nehéz halaknak és a kötelekkel való bajlódásnak köszönhetett. De nem volt a kezén egyetlenegy friss sebhely sem. Olyan régi, olyan vén volt valamennyi, mint egy halat soha nem látott sivatag vízmarásai.
Minden öreg volt rajta, csak a szeme nem, mert a szemepárja vidám volt és törhetetlen, s olyan kék, akár a tenger." (Hemingway: Öreg halász és a tenger) A Canon 5D full frames géppel készült első képeim egyike. Nem a téma és a kép a lényeges, hanem az, hogy milyen szép háttérmosást csinál egy 50mm-es fix obival (2,8-as blende, 320 iso, 1/800 sec)
Már régóta szerettem volna fotózni egy full frame-s digitális fényképezőgéppel. Sokáig vártam, hogy talán - az általam is nagyon kedvelt - APS-C szenzort használó Pentax is majd kiadja a teljes képkocka méretű szenzoros gépét, de úgy látszik, hogy nem ebbe az irányba mozdult el a Pentax.
Így aztán más gyártók gépei felé fordultam és most nyílt alkalmam, hogy vegyek egy - a képen is látható - Canon 5D gépet egy 50mm-es alapoptikával (többi objektív majd később lesz). Már egy hete próbálgatom és mit mondjak: le vagyok nyűgözve a nagy szenzor által nyújtott kép minőségét illetően. A Pentaxot nem számoltam fel teljesen, az egyik gépet meghagytam a jobb optikákkal együtt. Vannak olyan helyzetek, amikor megfelelőbb egy kisebb szenzoros géppel dolgozni. Mr. Nobody. (Senki úr életei)
Ez egy film címe, amit legutóbb láttam. Nagyon érdekes film volt, gondolatok érzések sokaságát indította meg. Nemo Nobody 2092-ben az utolsó halandó ember a Földön, ráadásul múltját vesztett, összezavarodott, és egy orvosi hipnózis alatt, illetve egy újságíró interjúja alatt próbál visszaemlékezni múltjára, mindarra, ami talán meg sem történt. Nemo-nak ugyanis van egy képessége (Isteni csoda/átok?) melynek köszönhetően olykor látja előre a jövőjét: Látja, hogy életének fordulópontjai, markáns, meghatározó pillanatai hogyan fognak alakulni. Persze mindenkinek megvan a döntés szabadsága, így neki is. A jövő nem végleges, semmi sincs kőbe vésve, ezért Nemo azt is látja, ha máshogy dönt egy-egy kulcsfontosságú szituációban, akkor milyen másfajta élet vár rá. A film tehát jobbára az idős öregúr hipnózis és az interjú alatti, álomszerűen kibogozhatatlanul összekavarodott, hömpölygő emlékvilága, s azért ilyen összezavart minden, mert nem tudja eldönteni, hogy az adott emlék csak előre látott jövőkép, vagy valóban megtörtént esemény. Vagy semmi sem valós? Nobody mégsem öreg, hanem épp ellenkezőleg, s soha semmi sem történt meg? Ha valakit érdekel, akkor online itt: http://www.filmezz.eu/film.php?n=senki-ur-eletei&q=cz1ub2JvZHkmdz0wJm89YWJjJnE9MCZsPTAmZT0wJmM9JnQ9MCZoPTA= |
AuthorSzéll Károly Archives
August 2023
Categories |